Prológus

-          Nyugi Jess, már felébredtem! Oda fogok érni.

-          Tényleg húzz bele, mindjárt ott vagyok. – hallatszódott Jess ideges hangja a telefonból - Múltkor is a pláza egyik felén tudtuk csak körbemenni.

-          Ez csak vásárlás. Nem tudom mit vagy úgy oda.

-          Kat, te beteg vagy. De akkor is siess.

-          Hello, Je… – de mire befejezhettem volna, már le is tette a telefont.

Beletörődve kezdtem keresgélni a szekrényben a kedvenc farmerszoknyámhoz illő egyszerű felsőt. Kezdtem ideges lenni, mert nem találtam meg. Az még nem volt rajtam, és biztos vagyok benne, hogy tegnap kiraktam a fotelra, a szoknya mellé. Ekkor rongyolt be a tesóm, Austin, hangosan röhögve, természetesen a pólómat lengetve.

-          ADD IDE MOST AZONNAL! – új terv jutott eszembe – Ha ideadod, hozok egy új tornacipőt a plázából. Persze ha Jessica nem húzott már el idegesen, mert nem megyek ki. – Hopp, a vége egy kicsit idegesre sikerült.

-          Egy pirosat, oké? – Biztos voltam benne, hogy ez hatni fog – Mark lent vár.

Odadobta elém a földre, ami rögtön egy ’Hülye barom!’ kiáltást hozott ki belőlem. Gyorsan felvettem. Fehér volt, azon meglátszik a piszok. Nem mintha a szobám hófehér szőnyege olyan piszkos lenne, hogy összekoszolja.

Már a lépcsőn lefelé vettem fel, mert természetesen valaki a házunk előtt ráhasalt a dudára. Idegesítő hang volt.

-          Szia, Greta, majd jövök. Ne engedd Austnak és a bugyuta haverjainak, hogy bemenjenek a szobámba! – Margaret a bejárónőnk. Nagyon aranyos és segítőkész. Olyan, mint a nagymamám. Csak a stílusa kicsit ’öreges’.

Persze gondolhattam volna, hogyha repülök, akkor sem leszek elég gyors Jessnek. Ő amúgy is gyorsan vezet, nemhogy amikor siet. Amikor végre odaértünk, hálálkodva szálltam ki a kocsiból.

-          Na akkor gyerünk! – szólt, és vigyorogva indult el a mozgólépcsők felé, karon ragadva engem is.